2025 sokaknak életük egyik legnehezebb éve volt. Ez alól én sem vagyok kivétel...
Sok veszteség, változás és belső átrendeződés történt, és év végére sokan egyszerűen elfáradtak. Ilyenkor érthető a vágy, hogy csak továbblépjünk, magunk mögött hagyjuk az egészet, és egy „jobb” évbe érkezzünk.
Ahhoz azonban, hogy egy valóban jobb, magasabb minőségű 2026-unk legyen, nem elég egyszerűen lapozni. Érdemes egy kis tudatosságot vinni a lezárásba, és egy pillanatra megállni.
Mert amit nem gondolsz át, nem teszel össze és nem értesz meg, azt nem tudod elhelyezni – és amit nem tudsz elhelyezni, azt lezárni sem. Most különösen fontos tisztán látni, mit szeretnénk megtartani és magunkkal vinni ebből az évből, milyen célok maradtak valóban élők bennünk, és melyek azok, amelyek már nem a jelenünkhöz tartoznak.
Az év lezárása coaching szemléletben nem ítélkezésről szól, hanem megértésről. Nem azt kérdezzük, mit rontottunk el, hanem azt, mit tanultunk. Mi volt 2025 legfontosabb felismerése? Mit nem szeretnénk továbbvinni 2026-ba? Hol léptünk túl egy régi mintánkon – akár fájdalom árán is? Néhány őszinte válasz bőven elég; nem hosszú listákra van szükség.
A lezárás nem egyenlő az elengedéssel. Előbb meg kell érteni, mi történt velünk. Érdemes ránézni arra is, mi volt az év legnehezebb érzelmi pillanata, mit tanított rólunk, és mit nem szeretnénk többé normalizálni az életünkben. Amit megértünk és kimondunk, annak már nincs akkora hatalma felettünk.
Az új év tervezésénél sokan rögtön célokat akarnak kitűzni, pedig gyakran előbb irányra lenne szükség. Nem azt érdemes kérdezni, mit akarunk elérni, hanem azt, milyen életminőségben szeretnénk élni, mi az, ami hosszú távon erősít, és mi az, ami folyamatosan merít. Egy tiszta irány sokkal többet ér, mint tíz ambiciózus, de a valóságtól elszakadt cél.
Fontos az is, hogy reális és fenntartható tervekkel induljunk neki az évnek. Ha egy elképzelés csak akkor működne, ha teljesen más emberek lennénk, akkor az nem terv, hanem vágyálom. Érdemes őszintén végiggondolni, van-e hozzá mentális és érzelmi kapacitásunk, illeszkedik-e az életünk jelenlegi ritmusához, és mit kellene elengednünk ahhoz, hogy valóban működjön.
Az új év nem január elsején dől el, hanem az első hetek döntéseiben. Sokszor elég egy fókusz, egy új szokás és egy határ, amit következetesen védesz. Nem kell mindent egyszerre megoldani ahhoz, hogy elinduljon a változás.
A tudatosság fontos része ennek a folyamatnak, de önmagában nem elég. Kell hozzá az őszinteség is. Őszinteség önmagaddal arról, hol tartasz most valójában, ki vagy te ebben a pillanatban, és ki az, akivé válni szeretnél. Nem elméletben, nem ideális körülmények között, hanem a mindennapok szintjén. Milyen döntéseket hoz ez az ember? Milyen határokat tart? Milyen ritmusban él? Mert a változás nem a nagy kijelentésekben történik, hanem abban, ahogyan egy átlagos kedden bánsz magaddal.
Az új év nem attól lesz más, hogy mindent újrakezdesz, hanem attól, hogy őszintébben látsz rá önmagadra, és ennek megfelelően hozol kisebb, de következetes döntéseket. Talán ez az a minőség, amire most a legnagyobb szükség van: nem tökéletességre, hanem jelenlétre.
Innen lehet egy valóban jobb, élhetőbb 2026-ot felépíteni.
Nagyon Boldog és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok Mindenkinek!