Sokszor, amikor férfiakkal beszélgetek, újra és újra előkerül a téma:
ki mit hiányol a nőkből, mi számít ma „nőiesnek”,
vagy épp ki az, aki már túl férfias lett az életvitelében.És ez elgondolkoztatott.
Mi is valójában a nőiesség — azon kívül, hogy talán mindenkinek mást jelent?Gyerekként megtanuljuk, milyen hercegnőnek lenni.
Milyen szépnek, kedvesnek, mosolygósnak, szerénynek, önzetlennek lenni.
Aztán később, hogyan legyünk céltudatosak, szorgalmasak, függetlenek.
De arról senki sem tanít, hogyan legyünk harmóniában.
Hogyan legyünk egyszerre gyengédek és határozottak,
lágyak és mégis önállóak.Talán ezért is olyan nehéz ma megfogalmazni,
mit jelent nőnek lenni egy világban, ahol egyszerre kell hercegnőnek és harcosnak lennünk.
A világ, amiben élünk, gyors, teljesítményalapú és racionális.
Ebben a közegben a nőiesség sokszor luxusnak vagy akár veszélyesnek tűnik –
pedig valójában az egyik legnagyobb erőforrásunk.A női energia nem gyengeség, nem behódolás, sem naivitás.
Hanem az a képesség, hogy figyeljünk, kapcsolódjunk, elfogadjunk és áramoljunk.
A nőiesség számomra nem viselkedés, hanem létforma.
Az, ahogyan figyelek, jelen vagyok, reagálok, határokat húzok,
vagy épp gondoskodom – magamról és másokról is.
Az az energia, amiben egyszerre van érzékenység és erő, magasság és mélység.Számomra a nő egy ékszer.
Egy csodálatos, csillogó ékkő – vagy akár egy diszkógömb.
De mindenképp egy forma a maga végtelen sokoldalúságával és ragyogásával.
Egyik pillanatban lágy, másikban kemény; néha tükröz, máskor elnyel.
Minden oldala más fényt ver vissza — és éppen ettől gyönyörű és mindig egyedi.És talán éppen ezért:
a női minőség egy érték, amit ki kell érdemelni,
nem elosztogatni.
Nem mindenkinek jár a hozzáférés ahhoz a mélységhez,
amit egy igazi nő képvisel.
Mert ez a fajta energia nem a külsőségekből fakad,
hanem abból a tudatosságból, ahogyan magunkhoz és másokhoz viszonyulunk.Lehet nőies úgy is, ha egy tárgyalóban ülsz,
és úgy is, ha otthon csendben teát kortyolsz egy vasárnap reggelen.
Nem a helyzet, hanem a jelenléted minősége számít.A nőiesség nekem nem az, hogy mindig kedves vagy gyengéd legyek –
ezt, aki tényleg ismer, tudja.
Hanem az, hogy tudjam, mikor és kivel kell valóban lágyabbnak lenni,
és mikor erősebbnek.
Mert a női energia nem egyetlen forma – hanem áramlás.
Ma már azt gondolom, a nőiesség nem valami, amit „megszerzünk”,
hanem valami, amit visszatanulunk.
Azt a képességet, hogy meghalljuk magunkat.
Hogy tudjuk, mikor kell megállni, mikor kell adni, és mikor kell kérni.Hogy nem szégyelljük, ha gyengék vagyunk,
és nem kérünk bocsánatot, ha erősek.
Hogy felismerjük: a nőiesség nem egy forma,
hanem kapcsolat önmagunkkal.
Talán a nőiesség számomra azt jelenti,
hogy engedem magam olyannak lenni, amilyen épp vagyok.
Hogy nem akarok mindig megfelelni, csak kapcsolódni.A nőiesség nem az, amit mutatunk.
Hanem az, ahogyan érezni merünk.