Az új év kezdetével sokaknak az a fogadalma, hogy idén lefogynak vagy legalábbis jobban étkeznek. Ennek megfelelően legtöbben azonnal őrült diétába kezdenek, mely szokszor pár nap vagy max. pár hét alatt ki is fullad.
Vallom, hogy az "életmódváltás" és a diéta sokszor nem csak a szokásos hibák mentén csúszik el (melyekre lent adok pár tippet), hanem a helytelen mentális megközelítés mentén.
Sokaknak a diéta egy kötelező rossz, egy szörnyű időszak, amin csak legyünk végre túl, megvonás, önsanyargatás. Negatív fogalom.
Pedig, ha megtanulnánk ezt helyesen átkeretezni, és adni neki egy megfelelő nézőpontot és minőséget, máris minden napunkat máshogyan élnénk meg, így nyilván kevésbé lenne nehéz elérni a céljainkat.
Előző posztomban már említettem, hogy mi lenne, ha idén, nem célok részleteiben vesznénk el, hanem egy átfogóbb célkitűzést követnénk, például: igényesebb leszek! Ha az életünk minden más területén: a munkánkban, a kapcsolatainkban, a megjelenésünkben, akkor vajon miért épp a testünkkel való bánásban engedünk meg kompromisszumokat? Ez már csak azért is hasznos megközelítés, mert az egónk nem szereti azt a bántó gondolatot, hogy mi "igénytelenek vagyunk" vagy "igénytelenül eszünk"... máris teljesen más attitűddel állunk a témához. És bizony ez a "dafke" érzés, sokat tud segíteni, mikor kinyitjuk este a hűtőt...
Egy valóban igényes ember minden téren igényes kortól és nemtől függetlenül.
A gondolataiban, a döntéseiben, a kapcsolataiban és igen, az étkezésében is. Mert az, amit megeszünk, nemcsak arról szól, hogy mivel maradunk életben, hanem arról is, hogy milyen figyelemmel vagyunk önmagunk iránt. Ahogyan eszünk, az gyakran ugyanaz az minőség, ahogyan dolgozunk, szeretünk, vagy épp bánunk saját magunkkal: a figyelem, a gondoskodás, a befogadás minősége. Hogy hogyan tápláljuk magunkat, nem csak étellel, hanem gondolatokkal, kapcsolatokkal, jelenléttel. A kulcs az a finom figyelem, amivel jelen vagyunk másoknak és önmagunknak. Az, hogy észrevesszük mikor vagyunk fáradtak, milyen valódi tápanyagot kíván a testünk, vagy mikor eszünk csak azért, mert nem ittunk eleget, túl sok a stressz körülöttünk, vagy épp nem kapunk elég szeretetet...
Ami a legvégén mind oda fut ki, hogy hogyan szeretjük, mennyire tiszteljük önmagunkat... Mennyire tartjuk értéknek a testünket, mivel működtetjük és esténként büszkék vagyunk-e önmagunkra, és arra, hogy aznap hogyan bántunk önmagunkkal.
És, hogy kicsit gyakorlati tippekkel is segítsem a sikert, adok pár egyéb támpontot is:
Egy diéta akkor működik, ha illeszkedik az életmódodhoz (munka, utazás, edzés), kompatibilis a tested működésével (pl. IR, hormonális érzékenység) és belefér a pszichés kapacitásodba (stressz, mentális terhelés).
Coach kérdés: „Ezt az étrendet tudnád-e csinálni akkor is, amikor fáradt, túlterhelt vagy érzelmileg instabil vagy?”
2. A viselkedésed fontosabb, mint a makrók.
A legtöbb diéta nem biológiai, hanem viselkedési okból bukik el. Tipikus buktatók a falási rohamok, a „mindent vagy semmit” gondolkodás, a bűntudat → büntetés → újabb kontrollvesztés körforgása, vagy az evés mint stresszkezelés / jutalom / vigasz jelensége
Coach kérdések: 1. Miért eszel (nem csak mit)? 2. Milyen érzelmi állapotokban borul a rendszered? 3. Milyen automatizmusok vezérlik az evésedet?
3. Identitás: ki vagyok én „diétázóként”?
Ha belül Te „örök fogyókúrázó” vagy, „kontrollvesztett” vagy, vagy az „úgyis visszahízom”narratíva fut, akkor a tested előbb- utóbb visszatér a régi mintához, még ha ideiglenesen le is fogysz.
Sikeres diéta kulcsa, hogy "olyan emberként kezdek élni, aki természetesen úgy eszik, ahogy nekem jó!"
4. Reális célok & idegrendszeri biztonság
A túl agresszív diéták megemelik a stresszhormonokat, fokozzák az éhségérzetet, rontják az önkontrollt és/vagy növelik a visszahízás esélyét.
Coach szemmel inkább lassabb, de stabil haladás, kis sikerélmények, és a biztonságos „visszatérési pontok” (nem összeomlás egy kilengés után) preferáltak.
5. Nem csak diéta, hanem rendszer
A sikeres diéta része az alvás, a stresszkezelés, a mozgás (nem büntetésből), a napirend, a társas környezet (kivel eszel, kinek akarsz megfelelni). Ha ezek nincsenek rendben, az evés lesz az a terület, ahol minden kijön, mert extra energiára lesz szükséged a működéshez.
6. Fenntarthatóság = siker
Nyilván, lehetnek egy diétának árnyalatai, hogy mennyire tartjuk szigorúan pl. a mennyiségeket, és ezen lazíthatunk idővel, vagy épp alkalmanként, de érdemes olyan étrendet és szokásokat kialakítani, amik alapvetően a céljainkat szolgálják és nem időszakosan, hanem életvitelszerint tudjuk őket alkalmazni.
A diéta nem önfegyelem-teszt, hanem önismereti folyamat.A tested nem ellenség, csak visszajelez arra, hogy mennyire vagy összhangban magaddal.