A hónap, amit vagy imádsz… vagy még nem engedtél magadnak szeretni... Van egy kimondatlan igazság: az emberiség két csoportra osztható:
1) akik IMÁDJÁK a decembert
2) akik utálják, mert túl sok sebet, elvárást, stresszt és régi családi emléket hordoz
Ilyenkor minden más kategória – vallás, politika, horoszkóp, bőrszín – eltörpül. Decemberben derül ki, hogyan működik a szíved. A lelked. A belső világod. Mert a december nem csak egy hónap. A december hangulat. Érzet. Bizsergés. Csillogás. Csoda. Rénszarvasok, manók, mesék. Északi fény. Belső fény. Vagy épp belső fájdalom. És most, hogy elkezdődött…megérkezett az a pillanat, amikor mindenki visszanéz önmagára.
Gyerekként a december volt A HÓNAP.
A levegő hideg volt, a hó ropogott a talpunk alatt… de valahogy mégis melegség járt minket át. A fények ragyogtak. Vártuk az iskolai szünetet. És amikor a hosszú, piros, fényfüzéres Coca-Cola kamion feltűnt a tévében (igen, AZ!!! a reklám – „Holidays are coming…”), tudtuk: most tényleg elkezdődött. Most MINDEN LEHETSÉGES.
Aztán felnőttünk... És a december valami teljesen mássá vált: ajándékok utáni rohanás, céges zárások, pénzügyi szorongás, családi elvárások, logisztika, mentális és anyagi túlterhelés, régi sebek újraaktiválódása, viták és megfelelési kényszerek.
A csoda pedig sokszor köszönés nélkül lépett ki az életünkből....
A csoda lehet a karácsonyi vásárban, a feldíszített lakásban, vagy egy spontán hókifli-majszolásban egy baráttal. Nem a tökéletes ajándékban van. Nem az Instagramon. Nem a megjátszott „happy family” képekben. A csoda átélés kérdése... És ha megéled, többé nem lesz erőltetett!
A csoda ott van, amikor megállsz egy fényfüzéres utca végén, beleszagolsz a forralt borba, meghallod a „Last Christmas”-t, és nem, nem szenvedsz, hogy utálod, hanem hangosan énekled az autóban a dugó közepén, rájössz, hogy neked is van jogod a varázslathoz és egy pillanatra újra gyerek leszel és megérzed: nem vagy egyedül a világban, mert mi, akik imádjuk a decembert, itt vagyunk és várunk.
A csoda valójában azonban nem is "kint "kezdődik... csakis attól, hogy, hogyan látod a világot.
Ma, amikor mindenkinek amúgy is annyi baja van, és mindenki savanyú, gondterhelt arccal, csak magával foglalkozik... állj meg egy pillanatra, és válaszd azt, hogy Te más leszel. Hogy legalább ebben az 1 hónapban Te leporolod magadról az év szürke mindennapjaid, és hagyod, hogy élvezd az év ezen szakaszát.
Ne fogd vissza magad. Ne szégyelld, hogy szereted. Ne legyél „felnőtt”, amikor a lelked ünnepelni akar. Menj ki a vásárba. Igyál forralt bort. Vegyél kürtőskalácsot, IGEN álld ki érte a 30 perces sort! Vedd fel a csillogós, legszebb felsődet. Edd meg a szaloncukrot. Csillagszórózz. Tedd fel a fényeket. Akár tök korán is, és akkor mivan?! Vedd meg a hatodik manót! Játssz Bublét. Mariaht. Wham!-et. Legyél cheesy – mert decemberben ez nem ciki. Ez életstílus. Identitás. LÉNYEG.A december a szeretet ideje, az ÖNSZERETETÉ IS.
Hanem azt, amit előhoz, felerősít: magányt, hiányt, régi traumákat, elvárásokat, gyerekkori sebeket, családi mintákat, veszteségeket, szakítás utáni ürességet...etc.
A december nem azért fáj, mert „karácsony jön”. Hanem mert a fény és a csend együtt felhozza azt, amit év közben sikerült elnyomni. De ez is lehet egy csoda...A december kimondathatja, amit egész évben cipeltél. És ez lehet a gyógyulás kezdete.
De az is lehet csoda, hogy míg lehet gyerekkorodban nem volt jó emlék, vagy van régi traumád, most vannak szerető barátaid vagy társad, akivel már meg tudod élni a pozitívumokat. Esélyed van új emlékeket generálni, amik szép lassan átírják az ember hozzáállását...
December a szeretet hónapja, így, ha nem szereted a Karácsonyt, akkor is biztos van körülötted valaki, aki viszont nagyon szereti és fontos Neked. Add hát azt, hogy nem veszed el tőle a jó élményt, azt, amit egész évben várt, hanem inkább osztozol az ő örömében!
A kulcs az, hogy ne mindig azon zsörtölődjünk MINK NINCS, hanem azért legyünk hálásak: MINK VAN.. Egyszer még a Grinch szíve is felolvadt...