Ha van párkapcsolati minta, amely újra és újra felbukkan, az ez: egy szorongó kötődésű ember és egy elkerülő kötődésű ember egymásba gabalyodása. És ez nem is véletlen...
Ez egy valódi, kutatások által is ismert dinamika. De hogy miért vonzódnak egymáshoz? Miért pont egymást választják újra és újra? És miért lesz ez a kapcsolat egyszerre lehengerlően intenzív és mérhetetlenül kimerítő? Nézzük meg mélyebben.
Pontosan. Ők egymás ellentétei – és pont ezért vonzóak egymásnak A dinamika lényege:
A szorongó közeledik míg az elkerülő távolodik.
A szorongó vágyik a közelségre, az érzelmi jelenlétre, a biztonságra. Az elkerülő viszont vágyik a térre, szabadságra, önállóságra. Ez két teljesen ellentétes ritmus. És mégis... a szorongót vonzza az elkerülő nyugodtsága, távolságtartó “stabilitása”, míg az elkerülőt vonzza a szorongó melegsége, gondoskodása, érzelmi elérhetősége.
A szorongó és az elkerülő nem azért találkozik, mert így “kell” történnie. Hanem azért, mert egymás félelmeire reagálnak. Egymás hiányait töltik ki – legalábbis az elején.
Ez a dinamika nem tudatos. A kötődési rendszer ismerős jelekre reagál, nem a jóra. A szorongó számára ismerősek a vegyes, nem konzisztens jelzések, a bizonytalanság, a hullámzás
Az elkerülő számára ismerős a túl nagy érzelmi igény, a közelség okozta feszültség, és saját a visszahúzódási reflexe, mint védelem.
A test felismeri: “Ezt már tapasztaltam valahol.” Ezért olyan erős a vonzás.
Nagyon egyszerű, és felettébb fájdalmas kör:
A távolság a szorongónak fenyegetés: „El fog hagyni.” --> Ezért még több közelséget keres.
A közelség nyomást kelt → az elkerülő újra hátralép. És az ördügi kör újra és újraindul:
Közeledés → távolodás → pánik → még több közeledés → még több távolság.
Mert a szorongó működés akkor aktiválódik a legerősebben, amikor:
Ez a kapcsolat:
A szorongó ilyenkor mindent megtesz: diétázik, változik, bizonyít, alkalmazkodik, túlkompenzál, menteni próbál...egészen addig, amíg a rendszere egyszer csak azt mondja:„Elég.” Ez a hirtelen telítődés.
Nem arról ismered fel, hogy „nem szeret”. Hanem arról, hogy máshogy kötődik.Tünetek:
És fontos: az elkerülő nem rossz ember. Ő is csak fél, csak Ő a túl nagy közelségtől.
Igen. De csak akkor, ha mindkét ember felvállalja a saját részét, és mindkettő kész dolgozni rajta, fejlődni, változni.
A szorongónak meg kell tanulnia: nem túlműködni, határt húzni, nem ő vinni a kapcsolati terhet 130%-ban, nem a másik reakcióiből kiolvasni az önértékét...
Az elkerülőnek meg kell tanulnia: közel maradni, beszélni az érzéseiről, nem eltűnni konfliktusban, érzelmileg is kapcsolódni, és stabilan kapcsolódva is maradni...
Összefoglalva, ha
A kapcsolat így a legnagyobb fájdalmak helyett a legnagyobb növekedés tere is lehet.